New York: Január 24-28.

Csütörtökön reggel először beültünk megreggelizni egy étterembe, majd elmentünk egy napos New York Passt venni a Tilaniéknak, utána pedig a Water taxi állomáshoz mentünk, hogy átvegyük a jegyeinket és időpontot foglaljunk az egyik járatra. Mivel csak délután a 13:00-ásra és 14:30-asra volt hely és dél körül értünk oda alapból, ezért úgy döntöttünk, hogy a fél hármas időpontot választjuk és addig megnézzük az Intrepid Sea, Air & Space múzeumot, mivel ott volt szinte mellettünk, ami nagyon jó ötlet volt, mert ez a múzeum tetszett nekem személy szerint a legjobban az összes közül, ahol New Yorkban jártam, még lány létemre is :) Először katonai tengeralattjárókat és torpedókat láttunk, amiket használtak is a háborúk során, majd következtek a repülőgépek, valamint az űrhajózás történetét is végig lehet nézni a kezdetektől napjainkig. Voltak szimulátorok, amiket ki lehetett próbálni, mi pedig, mint a gyerekek sorra rohantuk meg őket és nagyon jól éreztük magunkat itt :) 

A múzeum után a vízi taxival tettünk egy nagy körutat, először a 9/11 Memorial-nál szálltunk ki belőle és ott volt körülbelül egy óra szabad program, utána a Brooklyn bridge felé vettük az irányt és megcsodáltuk a hidat a hajóról, majd pedig a Szabadság szoborhoz mentünk. Kicsit már sötétedett, mire odaértünk, ezért nem lettek annyira világosak a képek, amiket készítettünk, de ennek ellenére sikerült megörökíteni New York egyik legismertebb szimbólumát. 

Miután kikötöttünk újra a szárazföldön, a Times Square felé vettük az irányt, hogy felfedezzünk még pár helyet. Voltunk a Harry Potter: The Exhibition-ön, a Madame Tussaud panoptikumban, ami nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint a londoni, mivel nem voltak szerintem annyira élethűek a viaszbábuk a hírességekről, mint Londonban, de lehet ezt csak én gondolom így :) Egyedül Leonardo DiCaprio szobra volt szerintem nagyon jó, úgy éreztem, mintha tényleg nézne folyamatosan :D

Este sétáltunk még a Times Squaren, valamint bementünk egy comedy clubba, ahol én kicsit unatkoztam, mivel sajnos nem értettem mindent belőle és nem tudtam együtt nevetni a többiekkel, majd a napunkat a Top of the Rocknál zártuk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás egész New Yorkra!

Pénteken már egyedül voltam a városban, mivel a barátaimnak is sok pénzbe került volna, ha mindenhova elkísérnek, így egyedül vetettem bele magam újra a new yorki tömegbe. Voltam az NBC Stúdióban, ami tök érdekes volt, mert tényleg ott sétáltunk a stúdió kellős közepén, és láthattuk, hogyan dolgoznak odabent az emberek :) Utána voltam még a Radio & TV múzeumban, a Metropolitanban, a MoMA-ban és a Guggenheim múzeumban, majd hazametróztam és buszoztam Bronxon keresztüli átszállással egyedül, amiért sokan bátornak tartottak, mert hogy az elvileg egy veszélyes környék, de hát mondom most a metróállomás és a buszmegálló között csak nem fognak leütni... Amúgy itt nagyon rossz a közbiztonság, olyan történeteket hallottam az ismerőseimtől, hogy nem is gondolná az ember, hogy New Yorkban ilyenek nap mint nap megtörténnek! Ezért is jó, hogy nekem volt helyi "idegenvezetőm", mert nagyon sok hasznos tanácsot kaptam a Tilanitól és Ricardotól, hogy mire figyeljek, milyen útvonalon menjek inkább a nevezetességekhez, stb... Este átjöttek hozzánk páran a baráti társaságból és kicsit kikapcsolódtunk együtt.

Szombaton otthon voltam egész nap, csak White Plainsben mászkáltunk, mert nekem is szükségem volt már egy kis pihenésre a sok jövés-menés után. Este elmentünk egy perui étterembe, ahol nagyon finom vacsorát ettem, de tényleg! Hétfőn vissza is mentünk még oda, mert annyira ízlett, amit kaptam. Vacsora után elmentünk a Tilaniék egyik barátjához, a Joséhoz, mert tartottak nála egy búcsúbulit, mivel hétfőn bevonult a hadseregbe. Jó volt látni, hogy mennyire összetartanak itt az emberek és mennyire szeretik egymást, valamint a család áll náluk az első helyen és nem a karrier, mivel sok velem egykorú fiatalnak már gyereke van vagy épp most terhes a baráti körükben!

Vasárnap nem volt túl jó hangulatom, amit észre vettek a Tilaniék, ezért délután megleptek még egy new yorki autókázással. Először New Yerseebe mentünk, mert hogy ott van egy nagyon jó kínai étterem, habár engem annyira nem nyűgözött le, majd elmentünk a Brooklyn bridgehez és sétáltunk rajta, valamint autóztunk a Times Squaren, majd a végén beültünk egy moziba és a többség akarata alapján a Mama című horror filmet néztük meg Andres Muschietti rendezésében, ami nekem egyáltalán nem tetszett, mert szerintem elég nagy hülyeség az egész történet, de persze ízlések és pofonok... Ennek ellenére nagyon hálás vagyok, hogy ennyire figyelmesek voltak velem egész végig, amíg itt voltam, és mindig felvidítottak, ha kicsit egyedül és távol éreztem magam az otthonaiktól annak ellenére, hogy sokadszorra ismételem el, de előtte nem is ismertük egymást! Jó dolog, hogy vannak még ilyen kedves emberek!!!

Hétfőn már White Plainsben maradtam, összepakoltam a nagy útra, délután voltunk ebédelni a perui étteremben, az utolsó estémen pedig elmentünk koktélozni először White Plains legjobb helyére a Ritz Carlton Hotel tetején, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a városra, majd voltunk egy másik helyen is, ahol happy hour volt egész este, és ez meg is látszott a fogyasztásunkon... :D

Összességében nagyon jól éreztem magam New Yorkba, de azért nem tudnék itt lakni, nekem túl sok kicsit, valamint nagyon hálás vagyok elsősorban Antoniónak, hogy megszervezte nekem, hogy ingyen lakhassak a barátainál, valamint hogy egész végig szinte velem volt a Tilani és a Ricardo, kísértek minden felé és nagyon jó barátokra tettem szert a személyükben olyannyira, hogy ragaszkodnak hozzá, hogy ha visszamegyek február 26-án még pár napra, akkor ne a brooklyni ismerőseimnél, hanem újra náluk legyek, mielőtt hazamegyek. Bízom benne, hogy egyszer ellátogatnak ők is Magyarországra és viszonozni tudom nekik, amit ez alatt a 12 nap alatt kaptam tőlük!

New York és Washington: Január 20-23.

Először is elnézést szeretnék kérni, hogy ilyen sokára jelentkezem, de az elmúlt pár napban olyan sok helyen megfordultunk, hogy még nagyon magamra se volt időm, nem hogy írásba foglaljam a gondolataimat és az élményeimet. A vasárnap pihenéssel telt elsősorban, mivel szombat este a Colosseum nevű helyen buliztunk egy nagyon jót, habár én korábban hazamentem, mert fáradt voltam már, ennek ellenére régen éreztem magam ennyire jól és felszabadultnak, pedig csak egy welcome drinket ittam, mivel minden lány, aki fehér ruhában érkezett, kapott egy italt és ingyenes volt a belépés is számukra :)

Én elég korán, már 9 órakor felébredtem, de mivel a társaim még nagyban húzták a lóbőrt, ezért én is inkább levelekre válaszoltam, skype-oltam végre szüleimmel és lazítottam. Délután én készítettem el az ebédet, lazacot ettünk, ami szerintem jól sikerült, habár nehéz ezt az ételt elrontani úgy gondolom :D

Este átmentem egy picit Antoniohoz, mert repülőjegy check ineket kellett csinálnom a gépén, mivel valamiért nem tudtam a telefonomon megcsinálni, majd korán lefeküdtem viszonylag az előző napokhoz képest, mert másnap végre bementünk a citybe.
Izgatottan ébredtem fel hétfőn már reggel 6 órakor, és alig vártam, hogy elinduljunk a városba. Csináltam magunknak egy nagyon finom reggelit, hogy mindenképpen jól induljon a napunk :)

Ezen a napon utaztam először amerikai buszon és metrón, amit meg is örökítettünk :) Hatalmas élmény volt, amikor először feljöttünk a metróból a Times Square-nél, és egyszer csak ott találtam magam New York központjában! Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit éreztem ebben a pillanatban, de az biztos, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre itt lehetek :)

Első utunk a Gray Line New York Visitor Centerhez vezetett az 8th Ave-n, mivel ott kellett átvennem a New York Passomat, ezután végigmentünk a Times Squaren, ettem egy finom amerikai ebédet a Dallas BBQ-ban, belekóstolhattam az igazi amerikai életérzésbe, valamint voltunk pár múzeumban is, majd viszonylag korán, 8 órakor hazamentünk, mivel másnap reggel nagyon korán kellett kelnünk, hogy beérjünk reggel 7 órára a buszpályaudvarra, ahonnan a buszunk fél 8-kor indult Washington DC-be. A metróhoz visszatérve el kell mesélnem egy aranyos történetet, mégpedig amikor délután utaztunk a városban, akkor felszállt egy fekete zenészcsapat, mert itt New Yorkban tele van a metró velük, mert ebből próbálnak nagyon sokan megélni, ők nagyon jó zenét játszottak és nagyon ügyesek voltak, aztán amikor odaért hozzám az egyikőjük, abba hagyta az éneklést, rám mosolygott és azt mondta, váó, majd folytatta a dalolást és tovább ment :D Monjuk volt még részem hasonló rácsodálkozásban emberektől, pedig nem én vagyok az egyedüli fehér ember szerintem itt a városban, de ez feldobta a napom nagyon, a többiek meg, akikkel járom a várost szakadtak a nevetéstől mindig. 

Kedden 5 órakor keltünk és a gyorsvonattal mentünk be White Plainsből kivételesen a városba a Grand Centralhoz Tilanival, Ricardoval és Joséval, mert amúgy elég drága a jegy, 10.5 dollár egy útra, ami fél órás kb és nagy luxus lenne mindennap azzal utazni oda-vissza, de most a korai kelés miatt egyszer megengedhettük magunknak. A buszunk pontosan indult 7:30-kor Washingtonba, és egy négy és fél órás buszos utazás várt ránk, de mivel a jegyet 0.5 dollárért sikerült beszereznem még decemberben, így nem bántuk, hogy ilyen hosszú út áll előttünk. Nem volt még szállásunk se, amikor elindultunk, mivel másnap késő délután jöttünk csak haza, de nem izgultunk miatta, úgy voltunk vele, valamit majd csak találunk a központban meg interneten. Tök jó buszok vannak itt az USA-ban, mert tudod rajtuk tölteni a telefonodat is, ami elég jól jön, ha az embernek hamar lemerül :D Amikor megérkeztünk, gyorsan kerestünk először is szállást 4 főre, és sikerült is összesen 69 dollárért egy elég jó hotelben egy négyfős szobát foglalnunk a központban, ami elég jó árnak mondható, mivel a hostelek is 17 dollártól indultak/fő és ez mégis egy szép hotel volt! Majd kitalálták a többiek, hogy béreljünk egy autót, mivel elég nagy távolságok vannak Washingtonban és ha négyen osztozunk az árán, akkor már megéri, így sikerült is 50 dollárért egy Volkswagen Jettat találnunk, mert ez volt a legolcsóbb lehetőség, de ez teljesen megfelelt nekünk. Bejártuk a várost kocsival, elhaladtunk a főbb nevezetességek előtt, majd bevásároltunk az estére, mert itt úgy látszik az a szokás, ha együtt vannak az emberek, hogy isznak és jól érzik magukat minden este :) Másnap voltunk a Lincoln emlékműnél, a Washington emlékműnél, a Capitoliumnál, a Fehér Háznál és a National Air and Space múzeumban, ahol a repülés történetét követhetjük nyomon a kezdetektől napjainkig. 

Képzeljétek, én is vezettem a bérelt autónkat, úgyhogy elmondhatom, hogy autóztam már Amerikában is :)

Majd délután fél hatkor fájó búcsút vettünk a várostól, és elindultunk vissza New York citybe. Este Manhattanben aludtunk a Tilani nagynénjénél hárman, mert másnap korán akartuk kezdeni a napot, és felesleges meg drága lett volna hazavonatozni White Plainsbe, mivel reggel korán úgyis visszajöttünk volna a belvárosba. 

Itt jegyezném meg, hogy annyira szerencsésnek érzem magam és boldog vagyok, hogy megismerhettem itt Amerikában Tilanit és Ricardot, mert igazából mi nem is ismertük egymást korábban, csak a félig magyar barátomnak, az Antonionak nagyon jó barátai és ő megkérte a Tilanit, hogy had lakhassak nála, amíg itt vagyok New Yorkban, valamint a Riki meg szívesen csatlakozott hozzánk testőrnek ;) Szóval nem is tudom mi lenne velem, ha ők nem lennének itt nekem, és nem jönnének velem szinte mindenhova, meg folyamatosan azt lesik, hogyan tudnának a kedvembe járni, mit szeretnék csinálni, stb... Annyira jó érzés, hogy vannak még ilyen önzetlen, kedves emberek, nem is tudom, hogyan tudom majd meghálálni ezt a sok szeretet, amit kapok tőlük! Meg például ez a manhattani szállás is annyira jó dolog volt, hogy késő este odamehettünk és két éjszakát eltölthettünk ott úgy, hogy szintén nem ismertem a nagynénjét és a családját, mégis nagy örömmel fogadtak ők is. Ilyenkor mondom azt, hogy én tényleg Amerika igazi arcát ismerhetem meg rajtuk keresztül, mert nem csak egy olyan világot látok, amit a turisták tapasztalnak a belvárosban, hanem, hogy hogyan élnek az itteni családok és mégis milyen emberek ők. Valamint mondták, hogy ha visszajövök Miamiból, akkor is náluk legyek, ne a brooklyni ismerősömnél, mert hogy szeretnék még azt a három napot velem tölteni, amíg New Yorkban vagyok. Hát nem aranyosak?! :) 

A többi napomról is hamarosan beszámolok, de legkésőbb, ha megérkeztem Miamiba! ;)

USA: A kezdetek

Kedves Olvasók!

Gondolom sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is hoz létre az ember egy blogot. Én elsősorban az utazásaim által szerzett élményeimet szeretném megosztani veletek, akiket érdekel, mivel úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, amit senki sem vehet el tőlünk és örökké emlékezni fogunk minden pillanatára! Ez az első blogom, így kérlek nézzétek el nekem, ha még nem fog az elején annyira gördülékenyen menni az írás! :)

Az elmúlt pár évben elég sok helyen megfordultam már Európán belül, amiért nagyon hálás vagyok elsősorban Szüleimnek, akik bár aggódva, de mindig elengedtek ezekre az utazásokra, és köszönöm azoknak, akik csatlakoztak hozzám és elkísértek, hogy együtt fedezzük fel a csodálatosabbnál csodásabb helyeket! :) Ha lesz egy kis időm, a korábbi tapasztalataimat is meg fogom osztani veletek, de a blogom írásához a kezdő lökést egy olyan ország adta meg, ahova nem mindennap jut el az ember: USA!

Még így leírva is végigfut a hideg a hátamon, hogy három nap múlva körülbelül ekkortájt fog megérkezni a repülőgépem New Yorkba, az álmok városába! Ezzel az úti céllal nekem is az egyik legnagyobb álmom fog valóra válni, hisz fél évvel ezelőtt ha valaki azt mondja, hogy 2013. január 18-ától másfél hónapot tölthetek el Amerikában, szó szerint kinevettem volna ezért a kijelentéséért. Azért is fejtem ki részletesebben az előzményeket, hogy mindenki lássa, hogyan jutottam el idáig. Nincsenek lehetetlenek, csak bíznunk kell magunkban, hogy képesek vagyunk véghezvinni azt, amit szeretnénk!

Pár hónapja eléggé megfordult velem a világ! Rájöttem, hogy az az út, amin haladok, nem tesz boldoggá és ha most nem ragadom meg az utolsó előtti lehetőséget, hogy változtassak rajta, akkor lehet, hogy később nagyon is bánni fogom! Így született meg bennem az elhatározás, hogy passziváltassam az őszi és majd hamarosan a tavaszi félévemet is az egyetemen, hogy egy kis gondolkodási időt nyerjek a jövőmmel kapcsolatban és az angol nyelvtanulásnak szenteljem az időm nagy részét, mivel sajnos van még mit tanulnom ahhoz, hogy ha olyan helyen szeretnék dolgozni, ami jelenleg az érdeklődési körömet felkeltette. Igen ám, ez mind szép és jó, de sok embertől hallottam, hogy azért külföldön mégis könnyebben megy a nyelvtanulás, hisz anyanyelvi környezetben, főleg egyedül az ember jobban rá van kényszerítve, hogy belevesse magát az idegenszavak rejtelmeibe.

Ezért meghoztam azt az elhatározást, hogy angol nyelvterületen szeretnék élni pár hónapot, de mégis hol? Ausztrália „túl messze” van, Anglia pedig „túl közel”, valamint először csak tanulni szeretnék és később majd dolgozni is, így elkezdtem keresgélni, milyen lehetőségek lennének az USA-ban nyelvtanulás céljából. Először azt hittem, hogy leesik az állam a nyelviskolák áraitól, hogy mégis mennyiért tölthetnék el pár hetet odakint heti 20 óra oktatással és szállással repülőjegy nélkül…!!! Ekkor már kezdett megfogalmazódni bennem, hogy ha tényleg ide szeretnék eljutni, egyénileg kell hozzálátnom a szervezéshez, különben kölcsönhöz kell folyamodnom vagy a gatyámat is ráfizethetem egy ilyen útra :D Mondjuk rólam azt is tudni kell, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor attól addig senki sem tud eltántorítani, amíg véghez nem viszem. Így történt ez azon a bizonyos október 18-ai napon is, amikor kijelenthetem, hogy az évtized egyik legjobb áru repülőjegyéhez sikerült hozzájutnom! (Itt megjegyezném zárójelben, hogy ha nem vagyok „túl mohó”, és várok még három napot, akkor viszont már őszintén kijelenthetem, hogy az évszázad repülőjegy üzletét kötöttem volna meg ugyanerre az időpontra, mert azért valljuk be, nem mindennap talál az ember kb. 12.000 Ft-ért GVA-FCO-JFK-FCO-VCE (Genf-Róma-New York-Róma-Velence) vonalon repülőjegyet!!! Ilyen legalábbis nagyon ritkán adódik az ember életében!) Szóval úgy vettem meg ezt a repülőjegyet kevesebb, mint 50.000 Ft-ért, hogy ha nem sikerül megszerveznem az utat és elbukom az árát, akkor sem érdekel, mert ilyen lehetősége nem mindennap van az embernek, hogy ennyi pénzért eljuthasson az USA-ba! Szerencsémre a Wizz Air ekkortájt kezdte üzemeltetni BUD-GVA közötti járatait, így a genfi utamat is hamar letudtam elég olcsó jegyárral, a római vagy velencei hazaúttal meg úgy voltam, hogy azzal még ráérek, először jussak ki. :) Na ezután következett a neheze, hogy mégis mit csináljak és hol legyek másfél hónapon keresztül, hogy azért ne egy vagyonba kerüljön az ottlétem. Senki se egy luxus nyaralást képzeljen el, mert nekem sokkal fontosabb az, hogy minél több helyet megcsodáljak, mint hogy egy helyen rengeteg pénzt otthagyjak. Nézegettem a helyi nyelviskolákat is, hogy milyen lehetőségek vannak ott, valamint sikerült egy nagyon kedves kinti magyar fiúval felvennem a kapcsolatot egy nagyon jó barátnőmön keresztül, aki biztosított róla, hogy New Yorkban meg lesz oldva a lakhatásom és a tanulás is, mivel ő is nyelviskolába jár, ami méghozzá ingyenes! Igen ám, de magamat ismerve tudtam, hogy másfél hónapot képtelen lennék New Yorkban egyhuzamban tölteni, és mivel nagyon vágytam valamilyen melegebb helyre is, mivel ekkor ott szintén tél van, ezért mivel Florida lényegesen olcsóbb New Yorknál, így esett a választásom Miamira, hogy ott töltsem el az időm nagy részét. Szerencsére sikerült ott is nyelviskolát találnom olcsón, valamint elég jó áron jutottam szálláshoz egy elég jó helyen található hostelben, így lényegesen olcsóbban jövök ki, mintha New Yorkban lettem volna másfél hónapon át, mivel nem várhatom el senkitől, hogy ilyen hosszú ideig lakjak szinte ingyen nála. Szóval az útitervem a következő: január 18-29. között New Yorkban fogok lakni, viszont sikerült elég kedvezményesen belföldi buszjegyekhez jutnom (0,5 dollárért, nem viccelek!), így ellátogatok még Washington DC-be és Philadelphiába, valamint természetesen New Yorkot is megpróbálom minél jobban felfedezni, már amennyire az időm engedi majd. :) Január 29-én indulok tovább Miamiba február 26-áig, innen visszamegyek három napra még New Yorkba, és március 1-én este 21:50-kor fájó búcsút veszek Amerikától!

Most kezdem igazán felfogni, hogy hova is megyek, de még nem izgulok annyira, csak néha vannak olyan perceim, amikor rám tör, hogy legszívesebben ordítanék egy hatalmasat, hogy mennyire boldog vagyok, hogy megvalósíthatom az egyik legnagyobb álmomat ilyen fiatalon! Már a bőröndöket nagyjából bepakoltam, amit nagyon díjaznék abban az esetben, ha biztosan tudnám, hogy súlyra is megfelelnek, mivel sajnos csak 23 kg lehet a nagy poggyászom és eléggé félek tőle, hogy én ezt a súlyhatárt túl fogom lépni, viszont mivel nincs itthon mérlegünk, így nem tudom leellenőrizni, maximum ha kérek egyet a szomszédtól kölcsönbe. :) A másik dolog pedig, hogy már most annyira tele van mindkét táskám, hogy muszáj lesz harmadszorra is nekiesnem, hogy valamit fájó szívvel kivegyek belőle, mert ha most ennyi mindent viszek, akkor hogyan fogom hazahozni a dolgaimat, ha esetleg veszek kint valamit? Úgy hallottam, hogy lényegesen olcsóbban lehet odakint jó dolgokhoz hozzájutni, habár ez most inkább csak álom nekem, mert először is tartson ki a pénzem ennyi időre, mivel rengeteg helyre szeretnék eljutni a környéken, ha már ott vagyok és inkább a látnivalókra költöm el a pénzem nagy részét, mint olyan „tárgyakra”, amiket itthon is meg tudok venni.

Röviden és tömören ez az én kis történetem, ami miatt elindulok most január 18-án a nagyvilágba, és ígérem, részletesen be fogok számolni, hogy éppenséggel merre járok, csak először is jussak el épségben New Yorkba, hisz nem mindennap repüli át az ember az óceánt, valamint engedjenek be és ne küldjenek haza a határellenőrzésnél! I’m ready to go! Good luck! ;)

New York