Miami: január 30-február 3.

A szerdai napon nem történt semmi izgalmas dolog velem, szokásosan korán ébredtem, mert valahogy itt Amerikában mindig felébredek magamtól 7 óra körül, majd lementem 8 órakor reggelizni, aztán mentem az angol nyelviskolába, mert találtam egyet az interneten, és hétköznap mindennap van itt órám, amíg itt vagyok, így legalább fejlődik valamennyire az angol nyelvtudásom is :) Amúgy annyira furcsa, hogy sok eladó az üzletekben csak spanyolul beszél itt, ezt saját magam tapasztaltam az egyik szupermarketben, amikor meg akartam kérdezni, hogy hol találok valamit, amire az illető egy másik eladót hívott... Hát kérdem én, ez tényleg Amerika?!

Angol után megismertem még egy szobatársamat, a Jenifert, akivel lementünk a partra napozni és fürödni délután, majd csatlakozott hozzánk a Katie is. A tengerpart gyönyörű szerintem Miamiban és szerencsére nagyon jó időnk van, így a víz is kellemes. Mindkét lánnyal sokat beszélgettem ezen a napon és nagyon jó barátság alakult ki közöttünk már az első pillanattól kezdve :) Az estét szokásosan a medencénél töltöttem, mert nagyon szeretek itt időzni esténként, nézni a csillagos eget, hallgatni a kellemes zenét és kikapcsolódni közben.

Csütörtökön elmentünk a Katievel délután egy city&boat tourra, mert ez volt neki az utolsó napja itt és ilyenen még nem vett részt, én meg gondoltam, legalább jobban megismerem a várost és környékét élőben is, ha csatlakozom hozzá és el tudom dönteni, hogy hova érdemes majd visszajönnöm még a későbbiek során. A buszos utunkon érintettük a Little Havannát, a Coco Walkot, Coral Gablest, Venetian Poolst és South Beachen az Art Deco kerületet, majd pedig a Biscayne Bayen hajóztunk több, mint egy órát a túra zárásaként, ahol megcsodáltuk a Star Islandet, ahol nagyon sok híres embernek áll a villája, a Fisher Islandet és még jó pár szigetet. 

Este fáradtan értünk haza mindketten, de összeszedtük magunkat és Katie utolsó estéjét a medencénél töltöttük, ahol megismertem Molinát (spanyol fiú), akivel Key Westen volt, mert együtt béreltek autót és egy éjszakára szállást. Nagyon aranyos a Molina, Alicanteban él és dolgozik, de Granadában van háza és mondta, hogy ha arra járunk, akkor nagy szeretettel vár minket akár egy hétre is, mert az ő ajtaja mindig nyitva áll előttünk, úgyhogy remélem hamarosan sikerül eljutnom Spanyolországba hozzá, hogy a szaván fogjam ;) Amúgy annyira közvetlen itt mindenki a hostelben, mindenki beszélget mindenkivel, meg mindenki nyitott mindenkivel szemben, nagyon sokan jönnek ide egyedül, ahogy én is és itt keresnek maguknak útitársat a kirándulásokhoz. Meg is beszéltük Molinával, hogy a Kennedy Space Centerhez valószínűleg együtt fogunk elmenni autóval, de az időpontot még nem egyeztettük, mert február 12-éig marad itt Miamiban. 

Pénteken reggel fájó búcsút vettünk Katietől, de megígérte, hogy hamarosan meglátogat Budapesten, én pedig majd körbevezetem őt a legszebb helyeken :) Délután elmentünk Jenivel a 15th Beach-hez, ami körülbelül 20 percre van a szállásunktól gyalog, majd ott töltöttük a délutánt. 

Történt ott egy vicces esemény is velünk, mert egy olasz fiú leszólított engem talán Lucia néven, nem értettem pontosan, hogy én vagyok-e, akivel tegnap este megismerkedett egy buliban. Hát mondom neki nem :D Mire ő, hogy de biztosan én voltam, stb, stb... :) Aztán nagy nehezen megértette végül, hogy nem én voltam az előző esti "áldozata", majd elhívott minket vacsorázni estére az Espanola Way-re, amire végül igent mondtunk, mert kettesben biztosan nem mentem volna el vele, de így, hogy a Jenit is hívta, így belementünk, amit nem bántunk meg, mert egy nagyon jó olasz étterembe ültünk be, ahol én seafood rissottot ettem, ami isteni volt, de tényleg! Szerencsére jól sikerült az este, jókat nevettünk és beszélgettünk a Federico társaságában, majd elmentünk felfedezni South Beach éjszakai életét :)

Szombaton reggel hazament a Franci is Párizsba, de vele is cseréltünk címet, így azóta is tartjuk levélben a kapcsolatot :) Ezt a napot a medencénél töltöttem, skype-oltam szüleimmel, barátaimmal, este pedig a Jeni egyik ismerősének köszönhetően ingyen és soron kívül jutottunk be az egyik legjobb szórakozóhelyre, a LIV-be, ami amúgy az egyik legdrágább hotelben található (Fontaineblue), mert ezen a napon volt a Jeninek a születésnapja, amit itt ünnepeltünk meg ;) Nagyon jól éreztük magunkat, jókat táncoltunk, meg nagyon jó és nagyon tetszik ez a szórakozóhely, úgyhogy remélem sikerül még így bejutnom, amíg itt leszek Miamiban!

A vasárnapot én a medencénél töltöttem, a Jeni elment wellnessezni egy ismerősével, hívott engem is, hogy csatlakozzam hozzájuk, de nem volt túl sok kedvem hozzá, inkább csak napozni és olvasni szerettem volna, így én inkább a szálláson maradtam. Este elmentünk vacsorázni, ahol csatlakozott hozzánk a Jeni ismerőse, a Mike, aki megígérte, hogy ha szeretném, akkor szívesen elvisz Key Westre autóval, meg ha bármi segítség kell, akkor nyugodtan szóljak neki, mivel ő itt lakik Miamiban. 

A vacsora után szintén a Jeninek köszönhetően ingyen mentünk be South Beach másik elég jó szórakozóhelyére, a Nikki Beachre, ahova csatlakozott hozzánk egy új szobatársunk, a Chichi. Sajnos ez volt az utolsó közös esténk itt Jenivel, mert reggel korán ment a gépe vissza Kanadába, de megígérte, hogy ha tud, akkor február közepén még visszajön egy hétre, mert annyira jól éreztük magunkat együtt ezalatt a pár nap alatt, valamint ő is mondta, hogy ha esetleg Vancouverben járok, akkor ő is nagy szeretettel vár engem. 

Nagyon örülök neki, hogy megismerhettem Katiet, Francit, Jenit és Molinát, valamint rajtuk kívül még jó pár embert már ezalatt a pár nap alatt is, mert amikor eldöntöttem, hogy egyedül vágok neki ennek az útnak, nem gondoltam egyáltalán, hogy ilyen hamar és ilyen könnyen fogok új barátokat találni itt is :)

Miami: január 29

Elég sok időbe telt, mire megszületett az első postom Miamiról is, mivel annyi új élmény ért itt az elmúlt egy hétben, hogy még az e-mailekre, levelekre is alig volt időm válaszolni, nem hogy megírjam az első beszámolómat innen is.

Január 29-én reggel 5 órakor keltem, mert 11-kor indult a gépem a LGA repülőtérről Miamiba. Megmondom őszintén annyira jól sikerült a búcsú este előző nap, hogy amikor megszólalt az ébresztő óra, azt se tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány és mindennek jobban örültem volna azon napon, csak ne kelljen korán kelnem és repülnöm, de aztán a hideg víz kicsit észhez térített és gyorsan összepakoltam, megreggeliztem és vártam, hogy jöjjön elém Ricardo, mert megígérte, hogy kikísér a repülőtérre, hogy ne kelljen egyedül cipelnem a bőröndjeimet. Tömegközlekedéssel körülbelül két óra alatt jutottunk el a repülőtérre, de ez teljesen megfelelt nekem, mert a legolcsóbb módon szerettem volna kijutni oda, időnk meg volt rá bőven, hogy buszozzunk és metrózzunk. Mikor megérkeztünk, kicsit még leültünk beszélgetni, aztán fájó búcsút vettünk egymástól, de megígérte Riki, hogy ha tudnak, akkor meglátogatnak Miamiban, de legkésőbb február 26-án úgyis találkozunk :)

Az ellenőrzésen hamar átjutottam, meg szinte mindenki megkérdezte, hova valósi vagyok meg beszélgettek egy picit velem :) Nagyon jó hely a szolgáltatásokat illetően a LGA, mivel minden kapunál van legalább 10 darab iPad, amit ingyen lehet használni internetezésre, amíg várakozik az ember a beszállásra és ez tök jó dolog szerintem, mert elég sok repülőtéren megfordultam már Európában, de ilyennel nem találkoztam még (igaz, azok a repülőterek inkább a fapados légitársaságok kiszolgálására specializálódtak). Fél órás késéssel indult el végül a gépünk, nekem egy idősebb olasz úr mellé szólt a jegyem az ablakhoz természetesen, így végig csodálhattam az amerikai partot és az óceánt, valamint sok képet készítettem a levegőben is, de behozta a pilóta a késést és pontosan érkeztünk meg végül.

Itt meg kell jegyeznem, hogy pont ezen a napon volt egy éve, hogy elveszítettem nagybátyámat és pont abban az időben ültem repülőn, amikor magyar idő szerint este 7:15-kor megállt a szíve... Így kicsit szomorú volt a hangulatom az elmúlt pár napban miatta, a repülőn meg pláne, amikor 13:15-öt mutatott az órám, mivel nagyon közel álltunk egymáshoz és egy év után sem tudtam feldolgozni és felfogni még, hogy már nincsen közöttünk... :(

Miamiban kicsit érdekes volt a landolásunk, mert amikor elkezdtünk ereszkedni, valószínűleg belekerültünk egy légörvénybe és jó pár métert zuhantunk lefelé többször is, úgyhogy életemben másodszor féltem úgy igazán repülőgépen, mert amikor két évvel ezelőtt Rómában jártam, akkor volt egy nagyon viharos repülőutunk odafele, amit nem kívánok senkinek, mert ott akkor tényleg halálfélelmem volt, mivel össze-vissza dobálta a gépet a légörvény. Ez ahhoz képest nem volt annyira vészes, de azért az az egy két zuhanás igen... Szerencsésen landoltunk a szárazföldön, majd miután leszálltunk és felvettem a bőröndömet, rohantam, hogy elérjem a 3 órás buszt Miami Beachre, mivel hatalmas repülőtér MIA és mire eljutottam a buszokhoz vonattal együtt (mert a terminálok között vonattal lehet közlekedni), már csak pár perc volt az indulásig és nem akartam várni fél órát a következő buszra. Elég olcsón meg egyszerűen lehet eljutni Miami Beachre a repülőtérről, mert a buszos út körülbelül fél óra és 2,35 $-ba kerül, a legjobb pedig, hogy a szállásomtól körülbelül 200 m-re van a buszmegálló, így könnyen odataláltam annak ellenére, hogy kivételesen meg se néztem térképen előtte, hogy hol tesz le a busz, csak mentem a megérzésem után, meg egy hónappal előtte végig néztem Google mapsen a környéket, így felismertem az épületeket, amikor leszálltam, meg szerencsére elég jól tájékozódom :)

A szállásom a Freehand Miami Hostel nevű helyen van egy nyolc ágyas lány szobában, amitől előtte picit tartottam egyedüli gyerekként, na meg sose laktam ezelőtt kollégiumban, így mondom egy hónapon át hogyan fogom bírni hét lánnyal egy szobában, de hát mivel a legolcsóbb, de azért jó lehetőséget szerettem volna választani, így bevállaltam ezt, amit eddig nem bántam meg, mert ez alatt az egy hét alatt már három szorosabb barátságot sikerült kötnöm, de erről kicsit később írok :) A szállásomra nem találok szavakat, egyszerűen a legjobb hely, ahol eddig voltam, sokkal jobb, mint egy hotel, de tényleg! Gyönyörű kert, medence tartozik hozzá és az épület is nagyon szépen, stílusosan van berendezve belül, valamint a szobák is nagyon jól néznek ki! 

A legjobb, hogy két fürdőszoba van a szobában, így nem nagyon kell várni, hogy sorra kerüljön az ember, meg nem a folyosó végére kell elmenni, mint más helyeken. Az árban van reggeli is, ezért is esett rájuk a választásom, de mondjuk sajnos az nem annyira bőséges, mert minden nap csak édes péksütemények (croissant, muffin) vannak, valamint gyümölcs, kávé és narancslé, de persze több, mint a semmi, csak nekem, akinek a reggeli a legfontosabb étkezés egész nap és hozzá vagyok szokva a jó kis rántottához, valamint más laktató ételhez, nekem eléggé szegényes... :( Egy negatívum van még itt, hogy nincs főzési lehetőség, pedig direkt azért is választottam őket, mert azt írták levélben, hogy van... Na mindegy, talán azért nem halok éhen, csak így kicsit többe kerül, ha meleg ételt is szeretnék enni és nem csak gyorskajákon és szendvicseken élni, mert nem olcsó az élet itt annyira, pedig a new yorki ismerőseim azt mondták, hogy jóval kedvezőbb itt az étkezés, mint ott, de ezt eddig nem tapasztaltam vagy pedig rossz helyekre mentem be :)

Miután elfoglaltam a szobámat, lementem az óceánhoz, ami három percre van a szállástól, szóval tökéletes helyen, de fürödni már nem tudtam, mert kezdett szeles idő lenni és inkább csak a parton ültem, na meg új barátokra tettem szert a sirályok személyében, mert amikor meglátták, hogy eszem, egyből körém gyűltek, ezt kihasználva pedig nagyon szép képeket sikerült róluk készítenem! :)

Ezután visszamentem a szállásra és megismerkedtem a szobatársaimmal, majd egyikőjükkel, a Francivel (párizsi lány) elmentünk a Lincoln roadra vacsorázni, meg kicsit sétálni, benézni az üzletekbe, ami nagy hiba volt, már most látom, mert nagyon jó dolgok vannak itt nagyon jó áron!!! 

Például két nagyon szép ruhát vettem itt 16 illetve 23$-ért Forerver21-ban, ami szerintem nagyon jó ár értük, na meg jó pár dolgot kinéztem már, hogy ha marad pénzem, akkor utolsó nap megveszem őket ;) Sokat beszélgettünk útközben, kérdeztem, hogy ő miért jött ide egyedül, aztán mondta, hogy a párja nem tudott csatlakozni hozzá a munkája miatt. Mikor visszatértünk a szállásra, megismertem még egy szobatársamat, a Katet (német lány), akivel szintén nagyon jó barátok lettünk a közösen eltöltött idő alatt. 

Este lementem még a medencéhez leveleket írni, mert ott is van szerencsére wifi, ami tök jó dolog szerintem, mert sokszor onnan skype-olok a szüleimmel, barátaimmal napozás közben :) A medencénél egész nap illetve este is nagyon jó zenét játszanak, úgyhogy szinte minden estémet ott töltöm és gyönyörködöm a csillagos égben, élvezem a lágy szellő simogatását és közben arra gondolok, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy sikerült véghez vinnem egy álmomat és itt lehetek Miamiban, ahol szinte egész évben jó idő van! Hát így telt ez első napom itt! :) Hamarosan jelentkezem a többi élményemmel is! ;)