Karibi utazás I.

Kedves Olvasók!

Lassan két hónap telt el, hogy elhagytam Amerikát és az utolsó blogbejegyzésemet megírtam. Ennek több oka is van: egyrészt még mindig hihetetlen számomra, hogy milyen helyekre jutottam el az utolsó pár hétben, másrészt alig, hogy hazaértem, egy új terv megvalósításába fogtam és a jelenlegi sorokat már Angliából írom, de erről és, hogy hogyan jutottam ki ide, később fogok ejteni pár gondolatot.

Jó érzés visszagondolni erre a felejthetetlen hat hétre és felidézni azokat az élményeket, amiket még nem osztottam meg veletek. 

Február 15-én Zolival ellátogattunk a Kennedy Space Centerbe, ahol egy egész napot eltöltöttünk és élveztük az érdekesebbnél érdekesebb előadásokat és bemutatókat.

Kennedy Space Center

Hazafelé Zoli kitett engem Coral Springsben, mert a hétvégét itt töltöttem egy ismerős idős házaspárnál, akiknél nagyon jól éreztem magam és jó volt végre hazai ételeket enni, mert Miriam néni kitett magáért ebben a két napban és mindenféle finomsággal elhalmozott engem, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert nagyon sok szeretetet kaptam tőlük ez alatt a rövid kis idő alatt. A vasárnap estét már újra Miamiban töltöttem a Freehandben, szerencsére elvittek autóval Miriam néniék, így nem kellett buszoznom, hogy eljussak a hostelhez.

Hétfőn (február 18) indultunk Zolival az első 5 napos hajóutunkra, 13:00-tól lehetett felszállni a hajóra legkésőbb 15:30-ig, mert 16:30-kor volt az indulás a kikötőből. Szerencsére a nagy bőröndömet a hostelben tudtam hagyni a korábbi szobámban, mert a Chichi is február 26-ig maradt Miamiban és megígérte, hogy vigyáz rá, amíg hajózom, mert biztos elég érdekesen nézett volna rám a hajónak a csomaghordó személyzete, ha megjelenek egy 5 napos útra két hónapra elegendő csomaggal :) Külön szálltunk fel Zolival a hajóra, mivel máshol volt a szállásunk előző este és még akartam skype-olni mindenkivel, mielőtt eltűnök pár napra, így kihasználtam az utolsó perceket is a hostelben indulás előtt.

Izgatott voltam nagyon, hogy milyen lesz újra hajózni, mivel már voltam két európai úton, de be kell vallanom, sokkal többet kaptunk itt ezért a pénzért: korlátlan étel és italfogyasztás (az alkoholos és márkás italok kivételével), lehetőség volt étteremben a la carte reggelire, ebédre és vacsorára, valamint ha itt nem laktunk volna jól, akkor voltak még svédasztalos éttermek is, amik a nap 24 órájában működtek, szóval itt aztán tényleg nem lehetett éhen halni :) Mi belső kabinban voltunk, mert ez volt a legolcsóbb, de egy nagyon nagy szobát kaptunk ezért az árért. Miután berendezkedtünk és felfedeztük a szinteket, elmentem napozni még, hogy kihasználjam az utolsó napsugarakat és gyönyörködtem a naplementében.

Másnap reggel 7:00-kor kötött ki a hajó Key Westen, ahol nem fizettünk be a hajótársaság által szervezett útra, hanem egyénileg fedeztük fel a szigetet. Szerencsére a kikötőtől ingyen transzfer vitt a központba, így nem kellett gyalogolnunk sokat. Nagyon hangulatos hely Key West, engem levett a lábamról mindenképpen, mert megőrizte a régi arcát, mivel itt nem engedélyezik, hogy modern házakat építsenek az emberek. Elmentünk Ernest Hemingway házához, hát igen, ő tudta, hol kell jól élni... :) Ezután felkerestük USA legdélnyugatibb pontját, ahonnan Kuba már csak 90 mérföld légvonalban :) 

Key West

Sajnos hamar eltelt a délelőtt és délután 1 órakor indult vissza az utolsó kisvasút a hajóhoz, de persze mindenki az utolsó pillanatig maradt a központban, így majdnem egy órás csúszással jutottunk vissza a hajóra. A délutánt napozással töltöttem és finomabbnál finomabb ételeket kóstoltam, itt most bepótolhattam az eddigi "nélkülözést" kaja terén.

Este elmentem megnézni a Casinot, de nem volt kedvem pókerezni, mert csak rövid asztal volt, négyen játszottak és oda nem érdemes beülni, ha az ember pénzt is szeretne elvinni az asztalról, nem csak a játék kedvéért ül be.

Következő nap Mexikóban Cozumel szigetén kötött ki a hajónk. Erre a napra befizettünk egy fél napos tulumi fakultatív programra, aminek a keretén belül komppal és busszal elvittek Cozumelből Tulumba, hogy megtekintsük a maja romokat és a tengerpartot. Nagyon megérte az árát ez a program, mert élőben sokkal fantasztikusabb látvány volt, mint a képeken, tudták a maják, hol kell élni :D Hihetetlenül gyönyörű a tengerpart itt, a víz is nagyon kellemes, a homok pedig hófehér... Sajnos nem volt időm fürdeni, mert sok időt töltöttünk a romoknál, a tengerpartot pedig fél 6-kor lezárják minden nap, így csak ruhástól tudtam kicsit bemenni a vízbe, de nem bántam meg, hogy vizes lettem és hamar meg is száradtam a napon.

Tulum

Playa del Carmen - Mexikó

Tulum - Maja romok

Este 9 órára értünk vissza a hajóra, igaz 11-ig kint lehetett maradni a parton, mert csak 11:30-kor indult vissza Miamiba a hajó, de mi inkább időben megvacsoráztunk, majd elmentem a Casinoba pókerezni egyet végre hosszú idő után, amit nem bántam meg, mert a ház meghívta a játékosokat egy kör italra, ezt kihasználva koktéloztam, valamint volt egy nagyon jó partim a vége felé egy egyszínű JQ-val, így plusszosan zártam az estét bőven :)

Az utolsó nap nem kötött ki sehol a hajó, így egész nap napoztunk, voltunk edzőteremben, szaunáztam, este pedig vacsora után újra pókereztem, jó volt újra az asztal, baráti póker folyt, mindenki jól elbeszélgetett az asztalnál, így én is jóba lettem egy brazil fiúval, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Az asztalnál viccesen megjegyezték az emberek, mivel körülbelül ugyanazok az arcok voltak most is ott, mint előző nap, hogy én vagyok az egyedüli ember, aki több pénzzel hagyja el a hajót, mint amivel jött, hát lehet van benne valami... ;)

Ilyen figurák fogadtak minket minden este vacsora után a szobánkban :)

Másnap reggel 10 óráig kellett elhagyni a hajót, így korán keltünk és jól megreggeliztünk Zolival, majd fájó szívvel hagytuk el a hajót, de nem sokáig, mert várt ránk a kikötőben az újabb kaland, amiről hamarosan írok :)