Karibi utazás II.

Kedves Olvasók!

Először is szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokáig váratott magára ez az írásom, de ígérem, most már aktívabb leszek az oldalon és megpróbálok minél több utazásról beszámolni nektek! :)

Február 22-25. között vettünk részt Zolival a második hajóutunkon a Royal Caribbean társaságnál, még pedig a Majesty of the Seas nevű hajójukkal az alábbi útvonalat érintettük: Miami, Florida; Nassau, Bahamas; CocoCay, Bahamas; Miami, Florida. Nagy izgalommal várakoztunk pénteken a kikötőben, hogy vajon hasonló vagy jobb lesz-e ez a hajó, mint a Carnivalos volt. Délután 1 és 3 óra között lehetett becsekkolni, így én addig elsétáltam a kikötő bejáratánál lévő bevásárló központba, hogy tudjak skype-on pár szót váltani szüleimmel és a barátaimmal, mivel a hajón annyira drága az internet, hogy inkább nem fizettem ezért a szolgáltatásért. Majd úgy elment az idő, valamint gyalog elég messze van a bejárattól a Royalnak a terminálja, hogy inkább taxival mentem vissza a hajóhoz, nehogy lemaradjak róla.

Az ellenőrzésnél szerencsére mindent rendben találtak, Zoli már korábban üzent, hogy ő már a hajón van, úgyhogy én is elindultam, hogy elfoglaljam végre a kabinunkat, ami picivel kisebb volt, mint az előző hajón, de maga a hajó sokkal elegánsabb volt szerintem a berendezést tekintve, mint a Carnivalos, ami valószínűleg abból adódik, hogy a Carnival a fiatalabb korosztály igényeit próbálja kielégíteni, míg a Royal Caribbeant inkább az idősebb korosztály veszi igénybe. Délután 5 óra körül futott ki a hajónk a kikötőből, jó érzés volt már másodszor elhaladni a híres szigetek mellett Miami és South Beach között, valamint ilyenkor a tengerparton és az út mentén sok ember összejön, hogy integessenek a hajón utazóknak.

Ezután felfedeztük a hajót Zolival, hogy mi merre van, majd betértünk a Casinoba. Itt teljesen más légkör fogadott minket, mint az előző hajón: a legtöbb ember megrohanta a játékgépeket, valamint a rulett asztalt és gyerekek módjára élvezték, hogy végre szórakozhatnak... Ez a Casino nagyon jól mehet szerintem, mert a játékosok folyamatosan váltották az 50-100 dollárosokat, mintha ez csak aprópénz lenne nekik (jó persze az ő pénztárcájuknak biztosan az volt!). Találkoztunk egy magyar krupiéval is, akitől megérdeklődtem, hogy milyen itt az élő póker, mire mondta, hogy elég kemény, mert itt inkább a pénz az úr, mint a tudás, mivel 2 $ a kisvak, 5 $ a nagyvak, de 1000-4000 $ van sokszor a játékosok előtt, úgyhogy ezt hallva úgy döntöttem, hogy inkább csak a rulettet fogom kipróbálni ezen a hajón. A Casinoban megismerkedtünk még egy magyar párral, akik fél évet Floridában fél évet otthon töltenek és elég sokat beszélgettünk velük ez alatt a pár nap alatt az itteni életről.

Ha az a'la carte étteremben vacsoráztunk, akkor mindig egy hostess kísért az asztalunkhoz, amit egy egyiptomi származású amerikai párral osztottunk meg. Nagyon szimpatikusak voltak ők is, mesélték, hogy pár nappal ezelőtt gondoltak, egyet, hogy de jó lenne elmenni nyaralni, így gyorsan lefoglalták a repülőjegyet meg a hajóutat, a gyerekeket meg rábízták a nagyszülőkre. Első este még elmentem szaunázni és edzeni, majd viszonylag korán ágyba kerültem.

Másnap Nassauban kötött ki reggel a hajónk egészen késő estig, így volt időnk bőven, hogy elmenjünk a Paradise Islandre, amit egy híd köt össze Nassauval, a fővárossal. 

Mi nem fizettünk be fakultatív programra, egyrészt mert nagyon drágák voltak, másrészt hallottuk, hogy a kikötőnél rengeteg taxi van, akik nagyon olcsón elvisznek a szigetre, ami szerencsére így is volt és ha jól emlékszem 4 $-ért vittek el egészen az Atlantisz szállodáig egy irányban fejenként, ami szerintem elég korrekt ár volt. Amíg a taxiban ültünk és a sziget fele tartottunk, láthattuk, hogy mennyire romokban hever a főváros és mekkora lehet ott a szegénység... Csak a turistaparadicsomok néznek ki jól, amúgy meg minden olyan, mint egy nyomortelep sajnos :( Amint kiszálltunk a taxiból, megpillantottunk egy földutat a szállodák mellett a tengerparthoz, amit egyből megcéloztunk és amikor megpillantottuk a tengerpartot, hát leesett az állunk, de szó szerint... Ilyen gyönyörű kristálytiszta vizet és hófehér homokot nem tudom, hol láttam még életemben (na jó Mexikóban talán), úgyhogy gyorsan lepakoltunk és belevetettük magunkat a habok közé, hogy minél több időt ott tudjunk tölteni. A nap elég erős volt, így annak ellenére, hogy volt már alapszínünk, elég vastagon bekentük magunkat naptejjel, de így is sikerült picit leégnie az arcomnak és az orromnak, de persze a látvány kárpótolt érte :) 

Paradise Island - Bahamas

Láttuk, hogy nagyon sokan jetskiznek a part mentén, ezért megbeszéltük Zolival, hogy közösen bérelni fogunk egy órára egy járgányt, amit nagyon nem bántunk meg, mert én ekkor ültem életemben másodszor ilyenen, de el se tudom mondani, mennyire jól éreztük magunkat és felváltva vezettünk :) Először Zoli vezetett és amíg nem szoktam hozzá a sebességhez na meg, hogy dobálnak minket ezerrel a hullámok, addig szegénynek a hangosabbnál hangosabb sikításaimat kellett hallgatnia, na meg így még életemben nem kapaszkodtam senkibe, hogy le ne essek :D Igaz volt egypár necces kanyar, ahol inkább a levegőben és oldalt volt az egész testem, mint a jetskin, de szerencsére valahogyan mindig fent maradtam rajta.

A jetskin, amit béreltünk :)

Elmentünk egy közeli kis szigethez, valamint ha nem időzünk annyit, akkor talán a hírességek magánszigeteihez is el tudtunk volna menni, hogy megcsodálhassuk a villáikat, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy ne érjünk vissza időben, így inkább ennél az érintetlen szigetnél fürödtünk. Annyira hihetetlen volt, hogy ott lehetek, mert álmaimban sem gondoltam volna, amikor megvettem Amerikába a repülőjegyet, hogy ide is el fogok jutni, amíg odakint vagyok...

Az érintetlen sziget...

 Miután letettük a jetskit, elindultunk, hogy felfedezzük a sziget másik felét, közben kagylókat gyűjtöttünk a part mentén, elég szép darabokat sikerült találnunk. De azért eléggé elfáradtam én legalábbis, mire elértünk a sziget végébe, mert azért homokban gyalogolva eléggé meg van dolgoztatva az ember lába. Kicsit leültünk megpihenni, valamint volt ott egy pálmafa, amire a Zoli felmászott teljesen, én pedig megelégedtem azzal, hogy rajta állok :)

Az említett pálmafa és a naplemente a háttérben

 Amikor elindultunk visszafelé, már elmúlt 7 óra és egy gyönyörű naplementében volt részünk, majd kicsit megijedtünk, hogy vajon lesz-e ott még taxi, amivel visszajutunk a hajóhoz, de szerencsére pont az utolsó autót sikerült elcsípnünk... Annyira elfáradtunk, hogy a fővárosban már nem is mentünk el sétálni, inkább siettünk a hajóra, hogy végre megvacsorázzunk, majd kipróbáltuk végre a rulettezést kisebb-nagyobb sikerrel :) 

A következő napon CocoCay-en kötött ki a hajónk, ami a Royal társaságnak a magánszigete a Bahamákon. Nem csak a mi hajónknak az utasai tartózkodtak a szigeten, hanem még két hajó szintén ekkor kötött ki a part mentén, amikor mi is megérkeztünk, valamint a part mentén kis bódékban kínálták egész nap az ételeket és az italokat természetesen ingyen, amit jónak találtam nagyon, mert így nem kellett visszamenni a hajóra , ha az ember megéhezett. Mondjuk CocoCay partja és vize nem annyira szép, mint Nassaunál volt, de itt is lehetett snorkellingezni, amit most Zoli ki is próbált és szebbnél szebb kagylókat gyűjtött nekem, aminek nagyon örültem :) Délután 5 óráig kellett visszaérni a hajóra, majd elindult vissza a hajónk Miamiba. Sajnos én utolsó nap vagy összeszedtem egy vírust, vagy a túl sok légkondi tett be nekem a hajón, de éjszakára olyan láz és hidegrázás fogott el, amilyet még soha életeben nem tapasztaltam... Vettem be gyógyszereket, de annyira erőtlennek éreztem magam, hogy az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán egyedül vissza tudok-e menni a Freehand hostelbe az utolsó éjszakámra, mivel Zoli máshol foglalt már szállást magának.

Reggel amikor felkeltem, picivel jobban voltam, de akkor is nagyon fáztam a kb 30-35 fokos hőmérséklet ellenére. A termináltól a kikötő bejáratáig az utat taxival tettük meg, majd ott felszálltunk a helyi buszra és azzal tettük meg az utat South Beachre a hostelhez.