USA: A kezdetek

Kedves Olvasók!

Gondolom sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is hoz létre az ember egy blogot. Én elsősorban az utazásaim által szerzett élményeimet szeretném megosztani veletek, akiket érdekel, mivel úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, amit senki sem vehet el tőlünk és örökké emlékezni fogunk minden pillanatára! Ez az első blogom, így kérlek nézzétek el nekem, ha még nem fog az elején annyira gördülékenyen menni az írás! :)

Az elmúlt pár évben elég sok helyen megfordultam már Európán belül, amiért nagyon hálás vagyok elsősorban Szüleimnek, akik bár aggódva, de mindig elengedtek ezekre az utazásokra, és köszönöm azoknak, akik csatlakoztak hozzám és elkísértek, hogy együtt fedezzük fel a csodálatosabbnál csodásabb helyeket! :) Ha lesz egy kis időm, a korábbi tapasztalataimat is meg fogom osztani veletek, de a blogom írásához a kezdő lökést egy olyan ország adta meg, ahova nem mindennap jut el az ember: USA!

Még így leírva is végigfut a hideg a hátamon, hogy három nap múlva körülbelül ekkortájt fog megérkezni a repülőgépem New Yorkba, az álmok városába! Ezzel az úti céllal nekem is az egyik legnagyobb álmom fog valóra válni, hisz fél évvel ezelőtt ha valaki azt mondja, hogy 2013. január 18-ától másfél hónapot tölthetek el Amerikában, szó szerint kinevettem volna ezért a kijelentéséért. Azért is fejtem ki részletesebben az előzményeket, hogy mindenki lássa, hogyan jutottam el idáig. Nincsenek lehetetlenek, csak bíznunk kell magunkban, hogy képesek vagyunk véghezvinni azt, amit szeretnénk!

Pár hónapja eléggé megfordult velem a világ! Rájöttem, hogy az az út, amin haladok, nem tesz boldoggá és ha most nem ragadom meg az utolsó előtti lehetőséget, hogy változtassak rajta, akkor lehet, hogy később nagyon is bánni fogom! Így született meg bennem az elhatározás, hogy passziváltassam az őszi és majd hamarosan a tavaszi félévemet is az egyetemen, hogy egy kis gondolkodási időt nyerjek a jövőmmel kapcsolatban és az angol nyelvtanulásnak szenteljem az időm nagy részét, mivel sajnos van még mit tanulnom ahhoz, hogy ha olyan helyen szeretnék dolgozni, ami jelenleg az érdeklődési körömet felkeltette. Igen ám, ez mind szép és jó, de sok embertől hallottam, hogy azért külföldön mégis könnyebben megy a nyelvtanulás, hisz anyanyelvi környezetben, főleg egyedül az ember jobban rá van kényszerítve, hogy belevesse magát az idegenszavak rejtelmeibe.

Ezért meghoztam azt az elhatározást, hogy angol nyelvterületen szeretnék élni pár hónapot, de mégis hol? Ausztrália „túl messze” van, Anglia pedig „túl közel”, valamint először csak tanulni szeretnék és később majd dolgozni is, így elkezdtem keresgélni, milyen lehetőségek lennének az USA-ban nyelvtanulás céljából. Először azt hittem, hogy leesik az állam a nyelviskolák áraitól, hogy mégis mennyiért tölthetnék el pár hetet odakint heti 20 óra oktatással és szállással repülőjegy nélkül…!!! Ekkor már kezdett megfogalmazódni bennem, hogy ha tényleg ide szeretnék eljutni, egyénileg kell hozzálátnom a szervezéshez, különben kölcsönhöz kell folyamodnom vagy a gatyámat is ráfizethetem egy ilyen útra :D Mondjuk rólam azt is tudni kell, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor attól addig senki sem tud eltántorítani, amíg véghez nem viszem. Így történt ez azon a bizonyos október 18-ai napon is, amikor kijelenthetem, hogy az évtized egyik legjobb áru repülőjegyéhez sikerült hozzájutnom! (Itt megjegyezném zárójelben, hogy ha nem vagyok „túl mohó”, és várok még három napot, akkor viszont már őszintén kijelenthetem, hogy az évszázad repülőjegy üzletét kötöttem volna meg ugyanerre az időpontra, mert azért valljuk be, nem mindennap talál az ember kb. 12.000 Ft-ért GVA-FCO-JFK-FCO-VCE (Genf-Róma-New York-Róma-Velence) vonalon repülőjegyet!!! Ilyen legalábbis nagyon ritkán adódik az ember életében!) Szóval úgy vettem meg ezt a repülőjegyet kevesebb, mint 50.000 Ft-ért, hogy ha nem sikerül megszerveznem az utat és elbukom az árát, akkor sem érdekel, mert ilyen lehetősége nem mindennap van az embernek, hogy ennyi pénzért eljuthasson az USA-ba! Szerencsémre a Wizz Air ekkortájt kezdte üzemeltetni BUD-GVA közötti járatait, így a genfi utamat is hamar letudtam elég olcsó jegyárral, a római vagy velencei hazaúttal meg úgy voltam, hogy azzal még ráérek, először jussak ki. :) Na ezután következett a neheze, hogy mégis mit csináljak és hol legyek másfél hónapon keresztül, hogy azért ne egy vagyonba kerüljön az ottlétem. Senki se egy luxus nyaralást képzeljen el, mert nekem sokkal fontosabb az, hogy minél több helyet megcsodáljak, mint hogy egy helyen rengeteg pénzt otthagyjak. Nézegettem a helyi nyelviskolákat is, hogy milyen lehetőségek vannak ott, valamint sikerült egy nagyon kedves kinti magyar fiúval felvennem a kapcsolatot egy nagyon jó barátnőmön keresztül, aki biztosított róla, hogy New Yorkban meg lesz oldva a lakhatásom és a tanulás is, mivel ő is nyelviskolába jár, ami méghozzá ingyenes! Igen ám, de magamat ismerve tudtam, hogy másfél hónapot képtelen lennék New Yorkban egyhuzamban tölteni, és mivel nagyon vágytam valamilyen melegebb helyre is, mivel ekkor ott szintén tél van, ezért mivel Florida lényegesen olcsóbb New Yorknál, így esett a választásom Miamira, hogy ott töltsem el az időm nagy részét. Szerencsére sikerült ott is nyelviskolát találnom olcsón, valamint elég jó áron jutottam szálláshoz egy elég jó helyen található hostelben, így lényegesen olcsóbban jövök ki, mintha New Yorkban lettem volna másfél hónapon át, mivel nem várhatom el senkitől, hogy ilyen hosszú ideig lakjak szinte ingyen nála. Szóval az útitervem a következő: január 18-29. között New Yorkban fogok lakni, viszont sikerült elég kedvezményesen belföldi buszjegyekhez jutnom (0,5 dollárért, nem viccelek!), így ellátogatok még Washington DC-be és Philadelphiába, valamint természetesen New Yorkot is megpróbálom minél jobban felfedezni, már amennyire az időm engedi majd. :) Január 29-én indulok tovább Miamiba február 26-áig, innen visszamegyek három napra még New Yorkba, és március 1-én este 21:50-kor fájó búcsút veszek Amerikától!

Most kezdem igazán felfogni, hogy hova is megyek, de még nem izgulok annyira, csak néha vannak olyan perceim, amikor rám tör, hogy legszívesebben ordítanék egy hatalmasat, hogy mennyire boldog vagyok, hogy megvalósíthatom az egyik legnagyobb álmomat ilyen fiatalon! Már a bőröndöket nagyjából bepakoltam, amit nagyon díjaznék abban az esetben, ha biztosan tudnám, hogy súlyra is megfelelnek, mivel sajnos csak 23 kg lehet a nagy poggyászom és eléggé félek tőle, hogy én ezt a súlyhatárt túl fogom lépni, viszont mivel nincs itthon mérlegünk, így nem tudom leellenőrizni, maximum ha kérek egyet a szomszédtól kölcsönbe. :) A másik dolog pedig, hogy már most annyira tele van mindkét táskám, hogy muszáj lesz harmadszorra is nekiesnem, hogy valamit fájó szívvel kivegyek belőle, mert ha most ennyi mindent viszek, akkor hogyan fogom hazahozni a dolgaimat, ha esetleg veszek kint valamit? Úgy hallottam, hogy lényegesen olcsóbban lehet odakint jó dolgokhoz hozzájutni, habár ez most inkább csak álom nekem, mert először is tartson ki a pénzem ennyi időre, mivel rengeteg helyre szeretnék eljutni a környéken, ha már ott vagyok és inkább a látnivalókra költöm el a pénzem nagy részét, mint olyan „tárgyakra”, amiket itthon is meg tudok venni.

Röviden és tömören ez az én kis történetem, ami miatt elindulok most január 18-án a nagyvilágba, és ígérem, részletesen be fogok számolni, hogy éppenséggel merre járok, csak először is jussak el épségben New Yorkba, hisz nem mindennap repüli át az ember az óceánt, valamint engedjenek be és ne küldjenek haza a határellenőrzésnél! I’m ready to go! Good luck! ;)

New York