Miami: február 12-14.

Nagyon mozgalmas és izgalmas volt az utolsó három napom Miamiban, mielőtt elutaztam volna felfedezni Florida más helyeit, valamint a környező szigetvilágot. Talán ekkor éreztem a legboldogabbnak és legfelszabadultabbnak magam az elmúlt 25 napban, mivel nagyon kedves és klassz új embereket ismertem meg, akikkel nagyon jól telt ez a pár napom.

Kedden délután egy új lány érkezett a szobámba Yulia személyében, akivel az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltunk és nagyon jó barátnők lettünk :) Ő ukrán származású és 23 éves, de már kicsi kora óta itt élnek az USA-ban Virginiában. A szabadidejében modellként dolgozik, ezért is jött 4 napra Miamiba, mert bemutatókon fog részt venni majd 14-én, addig meg nyaral egy picit. Aznap délután még mennie kellett az itteni ügynökséghez, így számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy este elnézünk valamerre együtt. A délután hátralevő részét a medencénél töltöttem Warezzel, a texasi fiúval, akivel szintén nagyon jóba lettem.

Este elmentünk vacsorázni Yuliával és Chichivel a Lincoln roadra, ahol életem első sushi-jához is szerencsém volt. Az elején meggyűlt a bajom a pálcikákkal, de a végére egész szépen belejöttem a használatukba :) Vacsora után sétáltunk és shoppingoltunk Miami beach főutcáján, vettem egy gyönyörű órát, amivel már hetek óta szemezgettem és figyeltem folyamatosan, hogy meg van-e még, valamint életem első Victoria's Secretes bikinijét is beszereztem.

A túránk zárásaként pedig egy édességboltban kötöttünk ki, ahol alig bírtunk ellenállni a finomabbnál finomabb csokoládék, kekszek és cukorkák csábításának :D Miután visszaértünk a szállásra, az előtérben csatlakoztunk Warezhez és Jeffhez, aki szokásosan a fotóit retusálta, majd a medencénél múlattuk az időt.

A szerdai napon korán ébredtem, így vittem Yuliának a szobába reggelit, mivel ő sokáig aludt és nem ért volna le 10 óráig érte, így gondoltam biztos éhes lesz és örülni fog neki, hát így is lett :) Utána összeszedtük magunkat és lementünk a tengerpartra napozni, valamint rengeteg képet csináltunk egymásról a vízparton.

Megismertünk egy kitesurf oktatót a parton, aki megengedte, hogy fényképeket készítsünk a felszerelésével és invitált minket, hogy próbáljuk ki ezt a sportot, de mivel nem éreztük magunkat elég erősnek hozzá, így kedvesen visszautasítottuk ezt a "kihagyhatatlan" lehetőséget.

Kitesurfing

Délután csatlakozott hozzánk Warez, aki elhívott minket egy másik beachre, ahol bemutatott az elég színes baráti társaságának, akiket a hostelben ismert meg, így holland, kaliforniai, bostoni, ausztrál, brazil és még jó pár új ismerősre tettünk szert Yuliával. A fiúkkal és Yuliával egész délután a vízben voltunk, ahol élveztük a hatalmas hullámokat és vízi csatáztunk Yulia és Evan ellen, amiből Warezzel alkotott párosunk került ki győztesen. 

Mivel Wareznek volt itt bérelt autója, így megbeszéltük vele, hogy miután összeszedjük magunkat, elmegyünk Key Biscaynebe, ami körülbelül 30 percre van Miami Beachtől egy szigeten, hogy megnézzük a tengerpartját, mivel nagyon sokat mesélt róla Jeff, hogy mennyire szép, mivel volt ott egy fotózása. Fél hatkor találkoztunk Warezzel az előtérben és csatlakozott hozzánk még Mike, aki kaliforniai, de jelenleg Dubaiban él, mivel az Emirates légitársaságnál dolgozik, aminek külön megörültem, mivel titkos vágyaim között szerepel, hogy cabin crewként dolgozzak és a repülés az életem része. Így kifaggattam mindenről, hogy hogyan lehet oda bekerülni, mi kell hozzá és biztosított róla, hogy segíteni fog, ha egyszer úgy döntök, hogy belevágok a tervem megvalósításába, mivel ő jelenleg cabin crew, viszont megvan a pilóta képesítése is, csak még nem vezetett elég órát ahhoz, hogy elhelyezkedhessen az Emiratesnél, de ha ez meglesz neki, akkor váltani fog természetesen, amit nagyon klassz dolognak tartok, mivel én is nagyon szeretnék legalább egy motoros vitorlázórepülő-jogosítványt szerezni majd egyszer. Szóval négyesben vágtunk neki a tengerpart menti útnak egy Tuareggel, amit én személy szerint nagyon élveztem, mert 20 éves kora ellenére nagyon jól vezetett Warez, valamint nagyon jó zenéket hallgattunk és felszabadultan énekeltünk útközben, úgyhogy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy álomvilágban lennénk :)
Egy kis videó útközben, igaz itt pont nem éneklünk:
http://www.youtube.com/watch?v=qDjqzX0Ik6U

Mikenak például gyönyörű hangja van, de tényleg, ami nem meglepő, mert kiderült, hogy zenész családba született és ő is több hangszeren is játszik. Mikor megérkeztünk, kezdett sötétedni már és elég messze tudtunk csak megállni autóval a parttól, mivel a beacheket már lezárták a közlekedés elől, így gyalogosan kellett odamennünk a strandhoz. Sétáltunk a part mentén, élveztük, ahogy a víz nyaldossa a lábunkat, gyönyörködtünk a csillagos égben és a holdfényben... Majd mikor megéheztünk, visszamentünk az autóhoz és elmentünk egy nagyon szép japán étterembe ott Key Biscayneben, ahol elfogyasztottam életem második sushi vacsoráját. Mivel másnap volt Valentin nap és ott Amerikában is nagy feneket kerítenek neki, ezért a fiúk mondták, hogy ez lesz a mi Valentin napi vacsoránk tőlük :)

Mike és én :)

Miután visszamentünk a szállásra, gyorsan átöltöztünk és lementünk ping pongozni az udvarra, amit párosan játszottunk, Yulia volt Warezzel én pedig Mike-kal, ami nem volt a legjobb párosítás, mivel mi sokkal jobbnak bizonyultunk az első perctől fogva :) A fiúk eléggé meg voltak lepődve, hogy milyen jól játszom, meg nézőközönségünk is akadt, akik közül aztán páran kihívtak engem egy-egy meccsre, amit persze nem bántam, de azért a végére már kezdett unalmas lenni és szívesebben csatlakoztam volna minél előbb a többiekhez, így az utolsó pár embernek már csak ötös meccset engedélyeztem :D Ezután elmentünk gyorsan bevásárolni az éjjel-nappali boltban és a medencénél töltöttük az este hátralevő részét. Én hajnali 4-kor kerültem ágyba, mert nagyon fáradt voltam már, de így utólag megbántam, hogy "korán" lefeküdtem, mert Yulia és Warez hajnalban újra elmentek Key Biscaynebe és ott nézték meg a napfelkeltét... Biztos fantasztikus látvány és érzés lehetett... 

Csütörtökön sajnos korán kellett kelnem, hogy befejezzem a bőröndömnek az összepakolását, mert 11-ig el kellett hagynom a szobám, mivel aznapra béreltünk a Zolival egy autót, hogy elmenjünk Orlandoba és a Kennedy Space Centerhez. Szerencsére a Chichi szintén február 26-ig maradt Miamiban, így rábíztam a nagyobb bőröndömet, hogy vigyázzon rá és ne kelljen elcipelnem magammal. Délután 1 órát beszéltem meg Zolival, hogy akkor vegyen fel a hostelnél, mert szerettem volna az utolsó perceket is kihasználni, hogy a többiekkel együtt vagyok a lobbyban...

Yuliával :)

Nagyon nehéz volt elbúcsúznom Yuliától, Miketól és Wareztől, mivel ez alatt a két nap alatt is nagyon a szívemhez nőttek, sok szép élményt éltem át velük, amit sohasem fogok elfelejteni! Búcsúzás közben beesett még Dan is, az ausztrál fiú, így tőle is el tudtam köszönni. Megbeszéltük Mikekal, hogy ha Bécsbe repül majd, akkor szól időben és esetleg meglátogatom ott, mivel amerikai szemmel az már nem távolság Magyarországról, valamint ha esetleg Yuliáék is valamikor Európában járnak, akkor megpróbálok elutazni oda, ahol éppen lesznek, de leginkább szeretnék visszamenni az USA-ba és ott összefutni velük újra! Nagyon hiányoznak már most is, napi szinten kapcsolatban vagyok velük WhatsApp-on, valamint néha skype-olunk.

Miután elköszöntem tőlük, Zolival először a Dolphin Mallba mentünk, ez egy hatalmas bevásárlóközpont Miami közelében, mivel meg szerettem volna nézni itt pár dolgot. Elég sok időt töltöttünk el itt, így délután 4 óra után indultunk csak el Orlando felé, méghozzá a délutáni csúcsforgalomban... Szerencsére csak Miami vonzáskörzetében volt nagy a forgalom és miután elértük a főutat, kevesebb autóval találkoztunk. Elég esős utunk volt, sajnáltam is Zolit, hogy ilyen rossz körülmények között kell vezetnie, mondtam is neki, hogy ha gondolja, akkor félúton szívesen átveszem a kormányt, ha fáradna, de erre végül nem került sor.

Este 9 után szerencsésen megérkeztünk egy kisvárosba Orlando mellett, mert ott foglaltunk szállást egy hotelben, mivel lényegesen olcsóbb volt, mintha Orlandoban vagy a Kennedy Space környékén aludtunk volna. Régen voltam már ennyire fáradt, mivel napok óta nem aludtam rendesen az állandó késői lefekvések miatt, így jó volt végre viszonylag korán álomra hajtani a fejem, mivel hosszú nap várt ránk!

Miami: február 4-11.

Már nagyon régóta nem írtam semmit a blogomba, ami leginkább annak "köszönhető", hogy az elmúlt három hétben annyi új embert ismertem meg és annyi új élmény ért, hogy próbáltam minden időmet nekik szentelni és kiélvezni az együtt töltött időt. Egyszerűen még mindig nem tudom felfogni, hogy idejöttem Miamiba teljesen egyedül, hogy egy kicsit önmagammal tudjak foglalkozni és bizonyos kérdésekre megtalálni a választ, ennek ellenére az itt töltött idő alatt szinte egy szabad percem nem volt, mert mindig volt valakinek egy kedves szava hozzám vagy valaki mindig a társaságomat kereste és mellém szegődött, hogy ne legyek egyedül és szórakoztasson, aminek persze nagyon örülök, mert nagyon érdekes embereket ismertem meg a világ minden tájáról. 

Hétfőtől (febr. 4) vettem egy biciklikártyát a decobike társaságtól 30 napra, ami 37$-ba került és egyszerre egy órán át használhatom a kerékpárt, de miután letettem valamelyik állomáson a több száz közül South Beachen, utána egyből felvehetem és igénybe vehetem újra. 

Ezt az egyik legjobb dolognak tartom Miami Beachen, mert arra ösztönzik az embereket, hogy tegyék le az autót és mozogjanak minél többet, valamint ha az ember turistaként érkezik a városba, akkor sem kell drágán biciklit bérelnie (egy napra a bérlés 10-20$ között mozog társaságtól függően) és mivel körülbelül 200 méterenként van egy állomás, ahol le- illetve fel lehet venni a kerékpárokat, így könnyen lehet mozogni a városban, mivel hatalmas hely Miami Beach is, Miamiról nem is beszélve... Az egyik legfantasztikusabb érzés szerintem, amikor minden reggelt úgy kezdesz és minden estét azzal zársz, hogy egy-egy órát az óceán mellett biciklizel a direkt erre kiépített úton, ahol rajtad kívül még több százan kerékpároznak, görkorcsolyáznak, futnak vagy éppen csak sétálnak és közben gyönyörködhetünk a tengerpartban, az Ocean Drive nyújtotta látnivalókban, hallhatjuk, ahogy a híresebbnél híresebb szállodák bárjaiból kihallatszik a zene és az emberek az utcán táncolnak rá... 

Egyszerűen ezt látni és tapasztalni kell, mert nem lehet szavakkal leírni, mit érez ilyenkor az ember, de az biztos, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ha csak kívülről is, de megtapasztalhattam ezt a világot, mivel nekem nem is volt rá pénzem, na meg nem is vágytam rá, hogy ezekre a méregdrága helyekre beüljek, bőven elég volt maga a látvány és a feeling :)

Nagyon tetszik még South Beachen, hogy a tengerpart mentén nagyon sok szabadtéri edzőterem, valamint sportpálya van kialakítva, amiket az emberek teljesen ingyen vehetnek igénybe és az utca embere pedig nézheti, ahogy az izmosabbnál izmosabb fiúk edzenek és sportolnak. Megmondom őszintén, az elején sokszor majd leestem a bicikliről ezeken a helyeken, mert nem győztem kapkodni a fejem a sok gyönyörűen kidolgozott felsőtest tengerében, mivel Magyarországon ilyenben nincs részem, ha elmegyek sétálni vagy kerékpározni az utcán, itt meg folyamatosan futnak szembe veled a félmeztelen férfiak. Majdnem egy hónap után már hozzászoktam a látványhoz, de azért megmondom őszintén hiányozni fog ;)

Egy átlagos napom úgy néz ki itt South Beachen, hogy minden reggel felébredek 7-8 óra között, jól megreggelizem, majd elmegyek biciklizni és futni (mondjuk csak a hostel és a kerékpár állomás között szoktam kocogni, de tőlem már ez is nagy dolog, mivel a futás egyáltalán nem tartozik a kedvenc sportjaim közé), valamint ha angol előtt van még egy kis időm, akkor úszom egyet, angol után pedig irány a tengerpart, majd a hostel medencéjénél napozok és ismerkedem az új "lakókkal", este pedig a biciklizés után pinpongozni szoktam, ha találok partnert vagy a medencénél hallgatom a jobbnál jobb zenéket, mert van egy bár a közelében, ahol minden este van valamilyen ingyen ital vagy kedvezmény az italok árából a vendégeknek (megmondom őszintén én csak az ingyenes italokat szoktam itt igénybe venni, mert amúgy nem az olcsóságáról híres South Beach és inkább megveszem a boltban, amit megkívánok, mivel körülbelül 100 méterre van tőlünk egy éjjel nappali üzlet, ahol kb harmad vagy negyed annyi bármelyik ital és nekem megéri a "fáradtságot", hogy elsétáljak oda, nem is beszélve arról, hogy mennyit spórolok így, mert azért eléggé oda kell figyelnem, hogy mire mennyi pénzt adok ki, mivel nem egy hétig vagyok itt).

Szerdán (febr. 6) csatlakoztam Molinához és a barátaihoz, bementünk együtt a belvárosba busszal ebédelni, mert ismertek egy helyet, ahol minden szerdán egy dollárba kerül minden szendvics és ital, így jól teleettük magunkat ezen a helyen :) Utána még sétáltunk egyet a kikötőben, valamint benéztünk pár üzletbe, majd visszamentünk a szállásra, este pedig egy jót pinpongoztunk, valamint a medencénél beszélgettünk. 

Ezen a napon sok új ismerősre tettem szert, például Azizra és Sailra Svájcból, akik amúgy francia származásúak, és megígértem nekik, hogy ha eljönnek Budapestre a tavasz folyamán, akkor majd körbevezetem őket a városban és megmutatom a legjobb helyeket nekik, valamint segítek nekik olcsó repülőjegyet találni Genfből Budapestre, mert egy órára laknak tőle. Ősszel lehet, hogy Budapesten fog tanulni Erasmussal egy félévet Sail, de ez még nem biztos, de mondtam neki, hogy szóljon és akkor majd segítek neki mindenben itt, ők pedig várnak engem Párizsba, mert van ott lakásuk, valamint Svájcba is :) Megismertem ezen a napon egy kanadai fiút is, a Jeffryt, aki szintén egy hónapra jött Miamiba és ő amúgy a szabadidejében fotósként is dolgozik, méghozzá elég jó neve van a szakmában, mert nagyon sok ügynökségnek és modellnek készít portfóliót és itt Miamiban is szinte minden nap volt valamilyen fotózása, esténként meg mindig néztük, ahogyan a szebbnél szebb képeken órákon át dolgozott.

De a legnagyobb öröm ezen a napon akkor ért, amikor este leszólított a pinpong asztalnál egy szerb fiú, hogy magyar vagyok-e, mivel van egy magyar szobatársa és be is mutatott a Zolinak, akivel még aznap megbeszéltük, hogy mivel ő is és én is társat keresünk autóbérléshez, valamint hajós utazáshoz, így együtt fogunk rá elmenni és, hogy másnap utánanézünk majd együtt, hogy milyen lehetőségek vannak. Egyszerűen el sem akartam hinni, hogy ilyen könnyen sikerült partnert találnom a kirándulásokhoz! Minden álmom volt, hogy ha már itt vagyok Miamiban, ahonnan szinte a legtöbb hajó indul a világ minden tájára és ahol olyan nagy a konkurencia, hogy nagyon olcsón lehet utakat találni, akkor elmenjek egy hajós nyaralásra is, mivel kitudja, hogy eljutok-e még valaha ide és én egy olyan ember vagyok, hogy minden lehetőséget próbálok kihasználni, amit az élet kínál nekem, mivel úgy gondolom, hogy az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé és, hogy mennyire tudunk lemondani érte más hétköznapi dolgokról az életben! Ezt azért is írom, mert ez az idő, amit itt töltöttem Miamiban nagyon hasznos volt számomra már csak azért is, mert mégjobban megtanultam, hogy hogyan tudok a legtöbbet spórolni ahhoz, hogy el tudjak menni azokra a helyekre, ahova szeretnék minél kevesebb pénzből, mivel ez elmúlt két évben is elsősorban ennek köszönhetem, hogy annyi helyre eljutottam Európán belül!

Sokan most biztos megmosolyogtok ezért a kijelentésemért, de én hiszek abban, hogy a pozitív gondolatok segítségével be tudjuk vonzani magunknak a jót és amit szeretnénk, mert pont ezen a napon reggel gondoltam rá, hogy most már ideje lenne megterveznem, hogy mit fogok csinálni február 14-e után, amikor lejár az első foglalásom a hostelben, mivel utána még kétszer hat éjszakát foglaltam kedvezményes áron még novemberben, mivel ingyenesen lemondhatóak voltak, és mondom majd úgyis itt tudom csak megtervezni és kitalálni, hogy merre fogok még menni, amíg itt vagyok Floridában és erre tessék, este már meg is találtam hozzá a megfelelő társat, méghozzá egy magyar ember személyében, aminek külön örülök, mivel jóval egyszerűbb megértetnem magam valakivel az anyanyelvemen, mint egy olyan nyelven, amit nem beszélek tökéletesen... Úgyhogy ezen az estén jogosan érezhettem magam a világ egyik legmázlistább emberének úgy gondolom! :)

Csütörtökön délelőtt végignéztük Zolival, hogy milyen lehetőségek vannak, ha hajózni szeretnénk és hosszas keresgélés és tanakodás után úgy döntöttünk, hogy úgy járunk a legjobban, ha két rövid útra megyünk el, mert ár/értékben magasan jól járunk velük, mivel all inclusive ellátást és kétágyas szobát kapunk ezért az árért arról nem is beszélve, hogy milyen csodálatos helyekre juthatunk el! Így le is foglaltunk még aznap február 18-22. között egy 4 éjszakás karibi utat 159$-ért/fő belső kabinban, ahol a hajó Key Westen és Cozumelben kötött ki. A másik utat pedig még függőben hagytuk, mivel a Bahamákra nagyon sok társaság megy 3 éjszakára és úgy voltunk vele, hátha lejjebb megy az ára addig, mivel február 22-25. között szerettünk volna menni.

Ezek után visszamondtam a szállásfoglalásom és elkezdtem megszervezni, hogy hol töltsem azokat az éjszakákat, amiket nem a hajón fogok. Szerencsére ez is könnyen megoldódott, mert 14-én Orlando közelében szálltam meg, 15-17. között Coral Springsben voltam egy ismerős házaspárnál, 18-ától 25-éig a hajókon tartózkodtam, az utolsó estémet pedig újra a Freehandben töltöttem, így körülbelül amibe ez a 12 éjszaka került volna a hostelben reggelivel és ha hozzászámolom még, amit ebédre és vacsorára költöttem volna, az bőven fedezte a két hajóutam árát, úgyhogy jó üzletet csináltam ezzekkel a spontán utakkal, úgy érzem :) De még mindig hihetetlen számomra, hogy sikerült véghezvinnem ezt az álmomat, mert azt elismerem, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne hajózni idekint, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez teljesülni is fog!

A következő napokon nem történt velem úgy igazán említésre méltó dolog, élveztem a jó időt, na meg újabb embereket ismertem meg a hostelben :)

11-én hétfőn délelőtt befizettünk a Zolival egy Everglades túrára, amit ha ár/értékben nézek, akkor nem fizetnék érte mégegyszer ennyit, mert olyan érzése van az embernek, mintha futószalagon haladna és kicsit több látnivalóra számítottunk, mivel csak egy fél órás hajókázás volt a programban, ahol láttunk egy-két aligátort és madarat, de olyan volt, mintha ezek az állatok egész nap ott lennének és el sem mozdulnak onnan, mivel érdekes módon mindig tudta a vezető, hogy hol kell megállnia, hogy lássunk egy állatot. A hajókázás után volt még egy bemutató, ahol papagályt, skorpiót, varangyosbékát és kicsi valamint nagy aligátort nézhettünk meg közelről, sőt egy hölgynek meg kellett puszilnia a békát, mondván, hátha átváltozik királyfivá :) A túra zárásaként pedig egy élő aligátorral lehetett fotózkodni, amit jónak találok, mivel nem mindennap foghat az ember a kezében egy ilyen állatot, de rossznak is tartom, mert nekem erről az egész programról az volt a benyomásom, hogy körülbelül állatkínzás folyik itt az emberek kiszolgálása érdekében, ami nem jó dolog! :(

Este Molinával vacsoráztam a hostelben, mivel másnap ment vissza Spanyolországba és megbeszéltük, hogy együtt töltjük az utolsó estéjét itt. Vettem egy üveg rosé bort, amit még New Yorkban kóstoltam először, mivel nagyon finom volt, valamint a hostel bárjában is volt ingyen koktél aznap este, úgyhogy kellően jól éreztük magunkat. Az este folyamán megismertem Warezt, aki szobatársa volt Molinának, aminek nagyon örültem, mert így megvolt a társaságom az elkövetkezendő napokra is, amit még a hostelben töltöttem. :)
Hamarosan folyt. köv! :)