Miami: február 4-11.

Már nagyon régóta nem írtam semmit a blogomba, ami leginkább annak "köszönhető", hogy az elmúlt három hétben annyi új embert ismertem meg és annyi új élmény ért, hogy próbáltam minden időmet nekik szentelni és kiélvezni az együtt töltött időt. Egyszerűen még mindig nem tudom felfogni, hogy idejöttem Miamiba teljesen egyedül, hogy egy kicsit önmagammal tudjak foglalkozni és bizonyos kérdésekre megtalálni a választ, ennek ellenére az itt töltött idő alatt szinte egy szabad percem nem volt, mert mindig volt valakinek egy kedves szava hozzám vagy valaki mindig a társaságomat kereste és mellém szegődött, hogy ne legyek egyedül és szórakoztasson, aminek persze nagyon örülök, mert nagyon érdekes embereket ismertem meg a világ minden tájáról. 

Hétfőtől (febr. 4) vettem egy biciklikártyát a decobike társaságtól 30 napra, ami 37$-ba került és egyszerre egy órán át használhatom a kerékpárt, de miután letettem valamelyik állomáson a több száz közül South Beachen, utána egyből felvehetem és igénybe vehetem újra. 

Ezt az egyik legjobb dolognak tartom Miami Beachen, mert arra ösztönzik az embereket, hogy tegyék le az autót és mozogjanak minél többet, valamint ha az ember turistaként érkezik a városba, akkor sem kell drágán biciklit bérelnie (egy napra a bérlés 10-20$ között mozog társaságtól függően) és mivel körülbelül 200 méterenként van egy állomás, ahol le- illetve fel lehet venni a kerékpárokat, így könnyen lehet mozogni a városban, mivel hatalmas hely Miami Beach is, Miamiról nem is beszélve... Az egyik legfantasztikusabb érzés szerintem, amikor minden reggelt úgy kezdesz és minden estét azzal zársz, hogy egy-egy órát az óceán mellett biciklizel a direkt erre kiépített úton, ahol rajtad kívül még több százan kerékpároznak, görkorcsolyáznak, futnak vagy éppen csak sétálnak és közben gyönyörködhetünk a tengerpartban, az Ocean Drive nyújtotta látnivalókban, hallhatjuk, ahogy a híresebbnél híresebb szállodák bárjaiból kihallatszik a zene és az emberek az utcán táncolnak rá... 

Egyszerűen ezt látni és tapasztalni kell, mert nem lehet szavakkal leírni, mit érez ilyenkor az ember, de az biztos, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ha csak kívülről is, de megtapasztalhattam ezt a világot, mivel nekem nem is volt rá pénzem, na meg nem is vágytam rá, hogy ezekre a méregdrága helyekre beüljek, bőven elég volt maga a látvány és a feeling :)

Nagyon tetszik még South Beachen, hogy a tengerpart mentén nagyon sok szabadtéri edzőterem, valamint sportpálya van kialakítva, amiket az emberek teljesen ingyen vehetnek igénybe és az utca embere pedig nézheti, ahogy az izmosabbnál izmosabb fiúk edzenek és sportolnak. Megmondom őszintén, az elején sokszor majd leestem a bicikliről ezeken a helyeken, mert nem győztem kapkodni a fejem a sok gyönyörűen kidolgozott felsőtest tengerében, mivel Magyarországon ilyenben nincs részem, ha elmegyek sétálni vagy kerékpározni az utcán, itt meg folyamatosan futnak szembe veled a félmeztelen férfiak. Majdnem egy hónap után már hozzászoktam a látványhoz, de azért megmondom őszintén hiányozni fog ;)

Egy átlagos napom úgy néz ki itt South Beachen, hogy minden reggel felébredek 7-8 óra között, jól megreggelizem, majd elmegyek biciklizni és futni (mondjuk csak a hostel és a kerékpár állomás között szoktam kocogni, de tőlem már ez is nagy dolog, mivel a futás egyáltalán nem tartozik a kedvenc sportjaim közé), valamint ha angol előtt van még egy kis időm, akkor úszom egyet, angol után pedig irány a tengerpart, majd a hostel medencéjénél napozok és ismerkedem az új "lakókkal", este pedig a biciklizés után pinpongozni szoktam, ha találok partnert vagy a medencénél hallgatom a jobbnál jobb zenéket, mert van egy bár a közelében, ahol minden este van valamilyen ingyen ital vagy kedvezmény az italok árából a vendégeknek (megmondom őszintén én csak az ingyenes italokat szoktam itt igénybe venni, mert amúgy nem az olcsóságáról híres South Beach és inkább megveszem a boltban, amit megkívánok, mivel körülbelül 100 méterre van tőlünk egy éjjel nappali üzlet, ahol kb harmad vagy negyed annyi bármelyik ital és nekem megéri a "fáradtságot", hogy elsétáljak oda, nem is beszélve arról, hogy mennyit spórolok így, mert azért eléggé oda kell figyelnem, hogy mire mennyi pénzt adok ki, mivel nem egy hétig vagyok itt).

Szerdán (febr. 6) csatlakoztam Molinához és a barátaihoz, bementünk együtt a belvárosba busszal ebédelni, mert ismertek egy helyet, ahol minden szerdán egy dollárba kerül minden szendvics és ital, így jól teleettük magunkat ezen a helyen :) Utána még sétáltunk egyet a kikötőben, valamint benéztünk pár üzletbe, majd visszamentünk a szállásra, este pedig egy jót pinpongoztunk, valamint a medencénél beszélgettünk. 

Ezen a napon sok új ismerősre tettem szert, például Azizra és Sailra Svájcból, akik amúgy francia származásúak, és megígértem nekik, hogy ha eljönnek Budapestre a tavasz folyamán, akkor majd körbevezetem őket a városban és megmutatom a legjobb helyeket nekik, valamint segítek nekik olcsó repülőjegyet találni Genfből Budapestre, mert egy órára laknak tőle. Ősszel lehet, hogy Budapesten fog tanulni Erasmussal egy félévet Sail, de ez még nem biztos, de mondtam neki, hogy szóljon és akkor majd segítek neki mindenben itt, ők pedig várnak engem Párizsba, mert van ott lakásuk, valamint Svájcba is :) Megismertem ezen a napon egy kanadai fiút is, a Jeffryt, aki szintén egy hónapra jött Miamiba és ő amúgy a szabadidejében fotósként is dolgozik, méghozzá elég jó neve van a szakmában, mert nagyon sok ügynökségnek és modellnek készít portfóliót és itt Miamiban is szinte minden nap volt valamilyen fotózása, esténként meg mindig néztük, ahogyan a szebbnél szebb képeken órákon át dolgozott.

De a legnagyobb öröm ezen a napon akkor ért, amikor este leszólított a pinpong asztalnál egy szerb fiú, hogy magyar vagyok-e, mivel van egy magyar szobatársa és be is mutatott a Zolinak, akivel még aznap megbeszéltük, hogy mivel ő is és én is társat keresünk autóbérléshez, valamint hajós utazáshoz, így együtt fogunk rá elmenni és, hogy másnap utánanézünk majd együtt, hogy milyen lehetőségek vannak. Egyszerűen el sem akartam hinni, hogy ilyen könnyen sikerült partnert találnom a kirándulásokhoz! Minden álmom volt, hogy ha már itt vagyok Miamiban, ahonnan szinte a legtöbb hajó indul a világ minden tájára és ahol olyan nagy a konkurencia, hogy nagyon olcsón lehet utakat találni, akkor elmenjek egy hajós nyaralásra is, mivel kitudja, hogy eljutok-e még valaha ide és én egy olyan ember vagyok, hogy minden lehetőséget próbálok kihasználni, amit az élet kínál nekem, mivel úgy gondolom, hogy az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé és, hogy mennyire tudunk lemondani érte más hétköznapi dolgokról az életben! Ezt azért is írom, mert ez az idő, amit itt töltöttem Miamiban nagyon hasznos volt számomra már csak azért is, mert mégjobban megtanultam, hogy hogyan tudok a legtöbbet spórolni ahhoz, hogy el tudjak menni azokra a helyekre, ahova szeretnék minél kevesebb pénzből, mivel ez elmúlt két évben is elsősorban ennek köszönhetem, hogy annyi helyre eljutottam Európán belül!

Sokan most biztos megmosolyogtok ezért a kijelentésemért, de én hiszek abban, hogy a pozitív gondolatok segítségével be tudjuk vonzani magunknak a jót és amit szeretnénk, mert pont ezen a napon reggel gondoltam rá, hogy most már ideje lenne megterveznem, hogy mit fogok csinálni február 14-e után, amikor lejár az első foglalásom a hostelben, mivel utána még kétszer hat éjszakát foglaltam kedvezményes áron még novemberben, mivel ingyenesen lemondhatóak voltak, és mondom majd úgyis itt tudom csak megtervezni és kitalálni, hogy merre fogok még menni, amíg itt vagyok Floridában és erre tessék, este már meg is találtam hozzá a megfelelő társat, méghozzá egy magyar ember személyében, aminek külön örülök, mivel jóval egyszerűbb megértetnem magam valakivel az anyanyelvemen, mint egy olyan nyelven, amit nem beszélek tökéletesen... Úgyhogy ezen az estén jogosan érezhettem magam a világ egyik legmázlistább emberének úgy gondolom! :)

Csütörtökön délelőtt végignéztük Zolival, hogy milyen lehetőségek vannak, ha hajózni szeretnénk és hosszas keresgélés és tanakodás után úgy döntöttünk, hogy úgy járunk a legjobban, ha két rövid útra megyünk el, mert ár/értékben magasan jól járunk velük, mivel all inclusive ellátást és kétágyas szobát kapunk ezért az árért arról nem is beszélve, hogy milyen csodálatos helyekre juthatunk el! Így le is foglaltunk még aznap február 18-22. között egy 4 éjszakás karibi utat 159$-ért/fő belső kabinban, ahol a hajó Key Westen és Cozumelben kötött ki. A másik utat pedig még függőben hagytuk, mivel a Bahamákra nagyon sok társaság megy 3 éjszakára és úgy voltunk vele, hátha lejjebb megy az ára addig, mivel február 22-25. között szerettünk volna menni.

Ezek után visszamondtam a szállásfoglalásom és elkezdtem megszervezni, hogy hol töltsem azokat az éjszakákat, amiket nem a hajón fogok. Szerencsére ez is könnyen megoldódott, mert 14-én Orlando közelében szálltam meg, 15-17. között Coral Springsben voltam egy ismerős házaspárnál, 18-ától 25-éig a hajókon tartózkodtam, az utolsó estémet pedig újra a Freehandben töltöttem, így körülbelül amibe ez a 12 éjszaka került volna a hostelben reggelivel és ha hozzászámolom még, amit ebédre és vacsorára költöttem volna, az bőven fedezte a két hajóutam árát, úgyhogy jó üzletet csináltam ezzekkel a spontán utakkal, úgy érzem :) De még mindig hihetetlen számomra, hogy sikerült véghezvinnem ezt az álmomat, mert azt elismerem, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne hajózni idekint, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez teljesülni is fog!

A következő napokon nem történt velem úgy igazán említésre méltó dolog, élveztem a jó időt, na meg újabb embereket ismertem meg a hostelben :)

11-én hétfőn délelőtt befizettünk a Zolival egy Everglades túrára, amit ha ár/értékben nézek, akkor nem fizetnék érte mégegyszer ennyit, mert olyan érzése van az embernek, mintha futószalagon haladna és kicsit több látnivalóra számítottunk, mivel csak egy fél órás hajókázás volt a programban, ahol láttunk egy-két aligátort és madarat, de olyan volt, mintha ezek az állatok egész nap ott lennének és el sem mozdulnak onnan, mivel érdekes módon mindig tudta a vezető, hogy hol kell megállnia, hogy lássunk egy állatot. A hajókázás után volt még egy bemutató, ahol papagályt, skorpiót, varangyosbékát és kicsi valamint nagy aligátort nézhettünk meg közelről, sőt egy hölgynek meg kellett puszilnia a békát, mondván, hátha átváltozik királyfivá :) A túra zárásaként pedig egy élő aligátorral lehetett fotózkodni, amit jónak találok, mivel nem mindennap foghat az ember a kezében egy ilyen állatot, de rossznak is tartom, mert nekem erről az egész programról az volt a benyomásom, hogy körülbelül állatkínzás folyik itt az emberek kiszolgálása érdekében, ami nem jó dolog! :(

Este Molinával vacsoráztam a hostelben, mivel másnap ment vissza Spanyolországba és megbeszéltük, hogy együtt töltjük az utolsó estéjét itt. Vettem egy üveg rosé bort, amit még New Yorkban kóstoltam először, mivel nagyon finom volt, valamint a hostel bárjában is volt ingyen koktél aznap este, úgyhogy kellően jól éreztük magunkat. Az este folyamán megismertem Warezt, aki szobatársa volt Molinának, aminek nagyon örültem, mert így megvolt a társaságom az elkövetkezendő napokra is, amit még a hostelben töltöttem. :)
Hamarosan folyt. köv! :)